Ezennel a blogom bezárja kapuit.

Claudia 

Tudom, hogy valahol a nagyvilágban ott van egy ugyanolyan magányos lélek, mint én, akivel majd egymásra találva a két billegő hiányos oszlopcsarnok egy egészet képez.

Minden csak idő kérdése, az meg relatív és nincs, akkor miért kesergek, már boldog lehetek, hisz tudom.

Ha nem tudnám, akkor meghalnék.

Mire jó az ész, az intelligencia, ha az ember egyszer nőnek született?

Hogy méltó társ legyen és átadja tudását gyermekeinek.

Vajon ki vagyok én? A fiú, aki a világot bejárta, hogy megtalálja álmai kincsét, hogy rájöjjön, a kincs ott volt, ahonan elindult, s mindeközben rálelt élete szerelmére, vagy a leány az oázisban, akire rátalált a szerelem és ő hűen várta vissza.

Igaz barátom méltón kiegészített, hogy a fiú a nagy út előtt otthagyott egy szerelmet, ezt sem árt figyelmen kívül hagyni! 

Van egy gyönyörű lélek, akivel egyszer szakadó esőben, beszélgetve jártuk be Budapest utcáit.

Ő az én igaz barátom, és ezért nem győzök hálát adni!

"Tehát a nagy kérdés az, hogy miért olyan rettenetesen félelmetes egyedül lenni. Vagy legalábbis miért olyan rettenetesen félelmetes dolog relaxálni vagy rájönni arra, hogy úgyis mindig egyedül vagyunk. Mert tulajdonképpen az az igazság, hogy majdnem mindig teljesen egyedül vagyunk amúgy is, csak sok olyan dolog van, ami azt az illúziót kelti, hogy nem vagyunk egyedül...

Miért olyan félelmetes egyedül?....Majmok vagyunk, és a legrettenetesebb dolgog, ami egy kismajommal történhet az, hogy lecsúszik az anyja szőréről, amikor nem tud belekapaszkodni. Az egyenlő a halállal. Ha nem tudok kapaszkodni, meghalok. Mi is pontosan így születtünk, erős a kapaszkodási reflexünk."

Feldmár András - Tudatállapotok szivárványa 

Bizony, én is egy hatalmas nagy kismajom vagyok! :)

Köszönöm minden múzsámnak, hogy akarva, akaratlanul is segítettek közelebb jutnom önmagamhoz!

Mindenkinek ajánlom figyelmébe a Picasso szerelmei kiállítást!

DEEP IMPACT

"Csak egy könnyű karcolás a szíven, minő  a rózsa töviséé, és azután mindig az édes fájdalomról gondolkozni, míg végre a seb halálossá válik; naponkint jobban elhervadni bele, lehullani, sírba dőlni, hogy csak akkor tudhatná meg, mint volt szeretve, és azután ott a csendes hant alatt hallgatni a lágy zokogást, mit a szánó méla részvét hoz a sírkövi oltárra.

Miért nem juthat ő ily közel hozzá soha?"

Jókai Mór - Egy magyar nábob (részlet)

Csendes esti magányomban Holt Költők Társasága nosztalgia filmezést tartottam…

Fortyog a vérem, mert eszembe jut a gimnáziumi, az egyetemi, a családi, a „baráti” elnyomás.

Miért akarjuk a másik életét ilyen görcsösen irányítani, miközben lehúzzuk és megfojtjuk vele? 

De én nem leszek öngyilkos, csakazértse!  

A minap csodálatos álmom volt. Egy kisbaba játszadozva felmászott egy kanapéra, és leesett…de én elkaptam, finoman, gyengéden, aztán magamhoz öleltem, és mosolygott.

Egy barátom szerint az a baba én voltam! :)

Más szerint ez pletykát jelent! :(

Újra az ősök bűvkörében, így felcsillanak a régi lélekfolyások...  

Jó éjszakát (Gyűlölet és undor)   

Agyamban hangyaraj rág

Koponyám féregmajmok feszítik

Arcom torzítják lábaik

Szívemmel labdáznak fiaik  

Nem jut inger a központba

Kiáltás, gondolat elvágva

Csak a tétlen fetrengés

Néma, zsibbadt kín

S egy szó, szeretlek.  

Bp, 1998. június 11. FK

And I'd give up forever to touch you
Cause I know that you feel me somehow
You're the closest to heaven that I'll ever be
And I don't want to go home right now

And all I can taste is this moment
And all I can breathe is your life
Cause sooner or later it's over
I just don't want to miss you tonight

And I don't want the world to see me
Cause I don't think that they'd understand
When everything's made to be broken
I just want you to know who I am

And you can't fight the tears that ain't coming
Or the moment of truth in your lies
When everything seems like the movies
Yeah you bleed just to know your alive

And I don't want the world to see me
Cause I don't think that they'd understand
When everything's made to be broken
I just want you to know who I am

I don't want the world to see me
Cause I don't think that they'd understand
When everything's made to be broken
I just want you to know who I am

I just want you to know who I am
I just want you to know who I am
I just want you to know who I am
I just want you to know who I am

Goo Goo Dolls - Iris

A nyughatatlan...Johnny Cash után szabadon.

Csak nem bírom ki, hogy ne adjak ki magamból valamit! Ez a pittkrétás lélekfolyás a nagyobbik változata egy skiccnek, ami az egyik hosszabb vonat utunkon készült kint. Mert bárhol, bárkivel is lehet az ember, ha a szeretet hiányzik…akkor folyik a lélek!

Ez a korlát a narai Todaiji szentélyben található. A kis részlet méltó az egyik legősibb faszerkezetű kaput és épületet magába foglaló szentélyhez.

Megőszült, ráncokkal teli fája méltósággal őrzi többszáz év emlékét. Ki tudja hány hívőnek és látogatónak nyújtott már segítséget?

Kellemesen hűvös, csöndes péntek éjszaka van. Háborgó lelkemben mégis folydogálnak a nyugtalan gondolatok, itt az ideje a következő képnek!

Ez a kép az első sakuras közeli fotó, amit készítettem, Nara csodaszép nemzeti parkjában egy esős keddi napon.

Szerencsés időszakban jutottam ki e távoli világba. A sakura, vagyis a cseresznyefa virágzásának idején. A japán cseresznyefa csak kb. két hétig virágzik, és nem is hoz gyümölcsöt. Mégis egész Japán tele van ültetve sakuraval, tereket, utcákat alakítanak ki neki, hogy abban a két hétben ünnepelhessék a hanamit, hogy a fa alatt piknikezzen a japán nemzet apraja-nagyja reggel, délben, este.

Két hét szépségért…hogy aztán 50 hétig újra lehessen várni azt a két hetet, és emlékezni…